Jól vigyázz az albérlőddel!
Bizalmi üzletág a lakáskiadás - ennek megfelelően számos elképesztő történet kering olyan bérlőkről, akik a jónak induló bemutatkozás után egyszer csak mindent - főleg tetemes mennyiségű kifizetetlen számlát - hátrahagyva távoztak, esetleg magát a lakást is majdnem eladták. A "Trükkök, amikkel tőrbe csalják az albérlőket" című cikkünk után, melyben a kevésbé korrekt bérbeadói módszerekre próbáltuk felhívni olvasóink figyelmét, most közkívánatra a másik oldal problémás eseteit boncolgatjuk. Íme, öt olyan bérlőtípus, akiknek nem szabad lakást kiadni.
Miközben a lakáseladások évek óta negatív rekordokat döntögetnek, az albérletek frontján alig változott valami, leszámítva azt, hogy viszonylag kevés a lehetőség az árak emelkedésére, hiszen itt is jóval nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Sokan ráadásul a háztartás bevételeinek növelése miatt döntenek úgy, hogy a családi ingatlanok közül egyet vagy többet felszabadítanak, és megpróbálnak azok kiadásából egy kis pluszbevételhez jutni. Bár - mint ahogy korábban már megírtuk - a tulajdonosokat sem kell félteni, a leendő bérlők között is vannak olyan típusok, akiket jobb elkerülni.
1. A nagydumás
Az ilyen típusú lakásbérlő sokszor jó példája annak, hogy érdemes néha a szavak mögé is benézni. Jellemzője, hogy fellépése bizalmat keltő, már a telefonban rettenetesen tetszik neki a lakás (noha még egyáltalán nem látta), folyamatosan udvariaskodik, az ingatlan szerinte fantasztikus, a tulajdonos legjobb döntése volt, hogy anno ezt választotta véleménye szerint, és egyáltalán, ő érzi megtisztelve magát, hogy beköltözhet.
Mikor kell gyanút fogni?
Ha láthatóan nem érdeklik, vagy elsiklik fontos információk felett - mint például mennyi a közös költség, hogy alakul a rezsi, mikor kellene fizetni, mi van a szerződésben. Előfordul, hogy rámondja, ő megbízik a tulajdonos szavában, vagy éppen rá sem kérdez ezekre a részletekre. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy azért nem érdekli különösebben, mert nem is kíván semmit sem kifizetni. Megeshet, hogy nem is a saját adatait írja a szerződésre (vagy szó nélkül, vagy valamilyen körítéssel, pl. a cégnévre kell/rokon nevére könyvelési okok miatt). Különösen érdemes résen lenni akkor, ha közben folyton arról beszél, hogy mennyire sikeres üzletember, vagy éppen milyen jól keres. Jellemzően az első pár hónapban rendesen fizet, később türelmet kér, majd végül eltűnik.
2. A kispénzű
Egy másik véglet: az ilyen típusú - rendszerint kényszerbérlő - nem akar kibújni a fizetés elől, csak nem nagyon vannak megmozgatható tartalékai, likvid eszközei. Nem feltétlenül rosszindulatú, de pénzügyi helyzete nem rendezett, ha nincs idő folyamatosan ellenőrizni a fogyasztás és a befizetéseket, inkább nem érdemes ilyen üzletbe belemenni. Jellemzően a legolcsóbb lakások esetén jelentkezik.
Miről lehet felismerni? Visszafogott, udvarias, ő alig lenne a lakásban. Kauciót próbálja nullára lealkudni (amely műfaj és hazai alkalmazása ingatlanos forrásunk szerint nagyjából a minősíthetetlen jelzővel illethető), felveti, hogy lehetséges-e a hetenkénti fizetés, vagy tudna-e a tulajdonos 1-2 hónap haladékot adni, mindjárt az elején. Egyértelmű jel, ha felveti, hogy a bérleti díj egy részét étkezési utalvánnyal fizetné. Ettől függetlenül meg lehet vele állapodni, ha szimpatikus, és fizetőképesnek tűnik, de szoros pénzügyi kontroll szükséges.
3. A felújítós
Óriási tervekkel érkezik, hosszú távra szeretne maradni, de hát ez a lakás...szóval ezt bizony fel kell újítani - mondja ő, és máris alkudni kezd. Tipikusan a belvárosi, rosszabb állapotú, de jó környéken lévő ingatlanok érdeklik, arról beszél, hogy a felújítás után mennyivel nő majd a lakás értéke, és sokkal könnyebb lesz majd kiadni. Mesterek neveivel, ajánlataival dobálózik, gyors és látványos eredményt ígér - viszont a felújítás árát természetesen lelakná.
Hogyan tárgyaljon? Nem biztos, hogy rossz üzlet, de nagyon észnél kell lenni. Könnyen előfordulhat, hogy - főleg, ha a felújítós bérlő rájön, hogy nem igazán van képben a tulajdonos az árakkal - a megfelelő mesteremberekkel, papíron többszörös árú számlákkal igazolva elvégez egy, a legszükségesebbekre szorítkozó, jórészt optikai tuning felújítást, majd ennek többszörösen túlszámlázott árát hosszú hónapokig, netán egy egész évig "lakja le" - holott az egész renoválás nem került többe 150.000 forintnál. Főleg kisebb lakások esetén veszélyes, amelyek nagyon olcsón látványosra kifesthetők és felcsiszolhatóak.
Trükkös bérlők a piacon - Jól vigyázz az albérlőddel!
4. A lakásmanager
A jó környéken lévő, jó állapotú - és lehetőleg üres - lakásokra vadászik, azzal a megjegyzéssel, hogy néha egy-két barátja, rokona is az ingatlanban állomásozna rövid ideig. Neki magának eszében sincs a lakásban lakni (éppen ezért az 1-es ponthoz hasonlóan nem annyira érdeklik a részletek), viszont amint a tulajdonos eltűnik a színről máris egy harmadik fél számára adja bérbe az ingatlant, rosszabb esetben ideiglenes munkásszállót, vagy éppen "masszázs-felfrissülés" jellegű vállalkozást indít benne.
Mire vadászik a lakásmanager?
Az olyan lakások érdeklik, ahol a tulajdonos messze lakik (lehetőség szerint külföldön), bankszámlára fizethet, és a helyzetfelmérése alapján különösebben senki nem törődik a lakással, csak jöjjön belőle a pénz. A dolog azért veszélyes, mert a kapcsolódó "vállalkozások" tevékenysége miatt könnyen probléma támadhat különféle hatóságokkal, akik elsőként valószínűleg a tulajdonost fogják felkeresni. A legkeményebb típusa a lakás eladásával is megpróbálkozik. Kiszűrhető, ha diszkréten körülnézünk az első pár hét után, különös tekintettel arra, hogy mennyi csomaggal költözött be - egyáltalán ő lakik-e még ott? Ha bármilyen gyanúnk van, hogy egy lakásmanagerrel állunk szemben, ne engedjük bejelentkezni.
5. A külföldi
Van ilyen is, és olyan is a bérlők között. Általánosítás nélkül az általunk megkérdezett ingatlanosok többsége arról számolt be, hogy a problémás külföldiek jó része általában nem a kontinens nyugati feléről érkezik. Sok lehet a gond a távolabbi országokból érkezőkkel, akiket jó eséllyel kiköltözésük után soha nem lehet utolérni, pénzt rajtuk behajtani pedig lehetetlen.
Kitől kérjük az útlevelét?
A diákokkal általában kevesebb a gond, azt leszámítva, hogy néha zajos házibulit csapnak. Nézzünk utána, hogy tényleg abba a felsőoktatási intézménybe jár-e, amit megemlít - sok tulajdonos egyébként kifejezetten szereti a külföldi diákokat, mert a magyar átlagnál sokkal fizetőképesebbek. Nehezebb az ügy az "üzletemberekkel" - ha a jól menő külföldi cég képviselőjének tűnő bérlő a panellakások között, vagy az alsó árkategóriában keresgél, érdemes gyanút fogni. Ha a tényállás nem egyértelmű, legalább háromhavi kauciót érdemes elkérni, és folyamatosan figyelni a költségeket. Amennyiben úgy érzi - és ez könnyen előfordulhat -, hogy vitás esetben nem rendelkezne elegendő erővel a bérlő kirakásához, vagy fizikai biztonságával kapcsolatban kétségei támadnának, inkább bele se menjen a szerződés megkötésébe.
