Devizahitelek - Az MNB módszertani iránymutatást tett közzé a szerződések átszámításához
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a fogyasztói kölcsönszerződéseknek az árfolyamrés semmissége miatti átszámításához módszertani iránymutatást tett közzé, amelynek jogszerűségét hivatalból ellenőrizni fogja.
Az MNB honlapján kedden publikált módszertani iránymutatás szerint a pénzügyi intézményeknek az általuk alkalmazott átszámítási módszertant a törvény hatálybalépését (2014. július 26.) követő hatvan napon belül kell megküldeniük az MNB részére, az átszámítást pedig a jogszabály hatálybalépését követő kilencven napon belül kell elvégezniük. Az MNB a pénzügyi intézményeknek a törvény által elvégzendő feladataihoz kíván segítséget nyújtani. Az ismertetett módszertan betartása nem jogszabály által előírt kötelezettség, csupán iránymutatás, ami a későbbiekben az MNB által kötelezően lefolytatandó módszertani ellenőrzés alapjául szolgál - közölte a jegybank.
Az MNB emlékeztet arra, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény alapján az árfolyamrés alkalmazása semmis, a pénzügyi intézményeknek az MNB hivatalos árfolyamát kell alkalmazniuk a hitel- vagy kölcsönszerződések, valamint a pénzügyi lízingszerződések esetén. Az átszámítási iránymutatás abból indul ki, mintha 2004. május 1-jétől fogva érvényben lett volna az MNB hivatalos árfolyamának alkalmazási kötelezettsége a törvény hatálya alá eső szerződésekre vonatkozóan. Az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazása miatti túlfizetés a folyósításkori adósság és a törlesztési terhek rossz elszámolásából adódott. Valójában a folyósításkor az ügyfél devizában kifejezett devizahitele és a devizában kifejezett törlesztőrészletek a ténylegesen kimutatottnál kisebbek lettek volna - írja iránymutatásában a jegybank.
Az átszámításnak olyan elveken kell nyugodnia az iránymutatás szerint, hogy egyik ügyfél sem járhat rosszabbul, mintha a pénzügyi intézmények az MNB középárfolyamát alkalmazták volna a hitel folyósításakor és a törlesztési terhek kiszámítása során. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számítás szerint a túlfizetést minden időpontban tőke(elő)törlesztéseként, illetve a fennálló adósság folyamatos csökkentéseként kell értelmezni. Ez alapján újra kell számolni visszamenőlegesen minden érintett szerződést. Meg kell határozni az ügyfél kezdeti, devizában kifejezett adósságát és az ebből adódó első havi devizában kifejezett törlesztőrészletét. Ezek után ki kell számolni a megvalósult első havi törlesztés során forintban felmerülő túlfizetés mértékét devizában kifejezve, majd az ezzel csökkentett még fennálló devizaadóssággal kell tovább számolni.
A számításnál minden egyéb paraméter a szerződés szerint alakul. Ezt az algoritmust ismételve kell kiszámolni a következő havi törlesztőrészleteket, a túlfizetést és az adósság lefutását egészen az elszámolás, illetve - ha a szerződés korábban megszűnt - a szerződés megszűnésének napjáig. A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét. (A kormány a devizahiteleseket megsegítő törvényben rögzítette, hogy az Országgyűlés idei, őszi ülésszakán újabb jogalkotási lépések szükségesek: ekkor rögzítik majd az elszámolás végleges szabályait, az egyéb anyagi jogi kérdéseket, valamint a jogkövetkezményeket.) A módszertan kialakításánál az MNB figyelembe vette az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalását. A régi és az új Ptk. értelmezése alapján, valamint a bírói gyakorlat szerint a tartós jogviszonyokhoz kapcsolódó túlfizetéseket tőke előtörlesztésként kell értelmezni az átszámolásnál. A tőke-előtörlesztésként értelmezés módszertanát támogatja az MNB szerint a jogpolitikai elv is, amely szerint a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezésből kell kiindulni.
